Ivan története


Irakban születtem. Vegyes vallású és kultúrájú családból származom ­ apám arab muszlim, de liberális muszlim, anyám pedig örmény, tehát ő keresztény kultúrából jött. Apámnak el kellett menekülnie Irakból a Szaddám Huszeinnel kapcsolatos politikai problémák miatt, ezért amikor kamasz lettem, Csehszlovákiába küldtek tanulni. Nyolc évig éltem ott, és magamévá tettem a materialista gondolkodást: ateista lettem és kommunista.

Számomra a vallás nem volt más, mind időpazarlás. Semmi tisztelet nem volt bennem iránta, mert úgy gondoltam, csak fantázia és mítosz az egész: az emberek kiforgatnak dolgokat azért, hogy azok megfeleljenek saját céljaiknak, és azért alkottak hitrendszereket, hogy befolyásolni tudják a gyenge és kiábrándult embereket.

Egyszer nagyon dühös lettem, és elvesztettem a fejem a nővel szemben, akit akkoriban szerettem, és a kapcsolatunknak vége szakadt -­ egyszerűen faképnél hagyott. Nem tudtam szembenézni ezzel a veszteséggel, képtelen voltam feldolgozni. És ez meglepő volt számomra, mert azt gondoltam, hogy képes vagyok leélni az életem anélkül, hogy bármi miatt kiborulnék, mert átvészelek minden problémát. De ez valójában felfedte a gyengeségemet, és arra jöttem rá, hogy az a belső erő, amiről azt hittem, hogy a birtokában vagyok, nem létezik, és semmit sem ér. Hirtelen rádöbbentem: „Én is olyan szánalomraméltó vagyok, mint azok az emberek, akiken korábban szánakoztam.”

Elkezdtem olvasni a Bibliát az elejétől, és később elkezdtem templomba járni, hogy igehirdetéseket hallgathassak a Bibliáról. Rátaláltam a Kereszt­-kérdések sorozatra, és úgy döntöttem, elmegyek és kipróbálom. A Közel-­Keletről származom, és mi mindig nagyon gyanakvóak vagyunk, mert azt gondoljuk, mindig van valami hazugság abban, amit mások mondanak. Ezért megpróbáltam az összes kérdést feltenni, hogy megtudjam hogy a vezetők igazat mondanak­-e, vagy megpróbálnak befolyásolni, és csűrik-csavarják a dolgokat, lágyítanak az üzenetükön, hogy azt gondoljam: „Ez nem is olyan rossz.”

Világossá vált, hogy nem. Egyszerűen azt magyarázták el, ami a Bibliában le van írva.

Lassan kezdtem megérteni, hogy ki volt Jézus Krisztus valójában. Sokféle elképzelésem volt Róla korábban is; de amikor elkezdtem a szavait olvasni, a történeteket hallgatni, amiket ő mondott, és megérteni a dolgokat, amiket tett ­ teljesen lenyűgözött. Arra gondoltam: „Ő az a személy, akihez hasonló mindig is akartam lenni. Sosem gondoltam, hogy létezik bárki, aki ilyen!” Teljes mértékben magával ragadott a személye, a dolgok amiket tett és amiket mondott.

Amikor elmentem az egész napos programra, ami a sorozat része volt, arra a következtetésre jutottam: nem tudom tovább tagadni az igazságot Krisztusról. Azt mondtam: „Ennyi – ­ nem tudom, mi lesz ennek a vége, de bízom benned, és kész vagyok követni téged, bármi történik és bárhová viszel.” És ennyi volt.

Az életemnek már nincs értelme Jézus Krisztus nélkül. Olyan ez, mint egy utazás vele -­ azzal az egy személlyel, akiért alkotva lettünk. Úgy járhatom végig az életemet, hogy tudom, ő minden csúcson és mélypontban, bánatban és örömben is velem marad, sosem hagy el és sosem hagy cserben.

És ez még nem minden: ez a kapcsolat nem szűnik meg a halálommal ­- örökké tart! Ez az, amit reménységgel várhatok -­ erről szól az élet -­ nemcsak most, hanem örökké. A Jézus Krisztussal való szeretet-kapcsolatot vég nélkül élvezhetem.

“Úgy gondoltam, csak fantázia és mítosz az egész…”