Rob története

Dél-Londonban nőttem fel, egy lakótelepen. Akkoriban apám még velünk élt, és engem erőteljesen befolyásolt a zene, mert apámnak volt egy hatalmas hangerősítője, amivel főleg reggea­t hallgatott. Nagyon szerettem ezt én is.

Néhány évvel később, amikor körülbelül nyolc éves voltam, apám elhagyott minket. Anyám, aki mindent megtett, hogy a legjobban neveljen fel minket, elküldött bennünket a templomba. De körülbelül egy év múlva abbahagytam a templomba járást, és elkezdtem inkább BMX-ezni, break-elni és csajozni, aztán gyakorlatilag többet nem mentem templomba és nem gondoltam többé Istenre.

20 éves lehettem, amikor kapcsolatba kerültem egy lánnyal. Még mielőtt találkozott velem, drogozott, ivott és gyakran váltogatta a partnereit. Valaki  egyszer mesélt neki Jézusról, de a lány azt felelte: „Engem ez nem érdekel, és mindazok miatt, amiket csinálok, én sem fogom Jézust érdekelni.”

Két vagy három évvel ezután az egyik barátja megtért ­ és ez a keresztény barátja elhívta a gyülekezetükbe. A lány arra gondolt: „Annyi mindent kipróbáltam, és semmi sem működött.” De azért adott neki egy esélyt. Elment, és a gyülekezetből egy Bibliával a kezében jött vissza.

Akkoriban együtt éltünk, és a lány elkezdett teljesen megváltozni. Abbahagyta az ivást, a dohányzást… és egy nap azt mondta nekem: „Tudod mit, Robert ­ nincs több szex.” Teljesen ki voltam akadva. „Micsoda?!” Azt hittem, valami szekta tagja lett. Megkérdezte tőlem: „Miért nem jössz el velem templomba?” azt gondoltam: „Oké, elmegyek vele a templomba.” Úgyhogy elmentem, de azért magammal vittem egy barátomat, lelki támogatásként.

Amikor odaértem, nem olyan volt, mint amire számítottam. A bibliamagyarázat felénél nagyon ledöbbentem, mert amiről az igehirdető beszélt, annak volt értelme. Életemben először elkezdtem megérteni a Jézusról szóló jó hírt.

Kezdetben valójában ez nem volt jó hír, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy bűnös vagyok. Ezt ugyan tudtam, a dolgok miatt, amiket a múltban tettem -­ de nem tudatosult, hogy a vétkeimnek büntetése van, és pedig az, hogy örökké távol leszek Istentől a pokolban.

Nem tudtam mit tegyek. Az igehirdető azzal folytatta, hogy bár ez valóban rossz hír, de elmondta, hogy van jó hír is. Mert Isten ugyan meg fogja büntetni a vétkezőket bűnös életük miatt, de ugyanakkor Isten meg akar bocsájtani.

Felidézett egy igét a Róma 5,8-­ból (a Bibliából), ahol ez áll: „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”

A feltétel az volt, hogy megváltoztatom a hozzáállásomat a bűnös szokásaimmal kapcsolatban, és elfogadom őt mint Megváltómat. Arra gondoltam: „Várjunk egy kicsit, ez így túl szép, hogy igaz legyen.” De ekkor még csak gondolkodtam a dolgon. Miközben én még nem döntöttem, a barátnőm és a barátom már elhatározták magukat. Azt gondoltam: „Hűha, ők már döntöttek ­ nekem is muszáj lesz, ha nem szeretnék egyedül a pokolra jutni.”

Egy nagyon egyszerű imádságot mondtam el: „Istenem, ha most megbocsátasz nekem azért, mert Jézus meghalt értem, akkor ezt én örömmel elfogadom.” Egy hónapon belül megkeresztelkedtem.

Mióta megtértem, az életem gyökeresen átalakult. A korábbi bűnös szokásaim megváltoztak. Még mindig elbukom néha, és hibázom, de mivel Isten jóságos, és megbocsátott nekem, nem vágyom már arra, hogy úgy éljek, mint korábban. Ez az egész egy fantasztikus kaland.