A Bibliában nem lehet megbízni, nem igaz?

Sok ember tartja a Bibliát megbízhatatlannak, és ha a Biblia nem megbízható forrás, akkor maga a kereszténységben sem lehet bízni, mert annak egész üzenete a Biblia tanításaira épül.

Ez volt az én véleményem is – azt gondoltam, a Biblia pusztán legendák gyűjteménye. Később viszont megváltozott a véleményem, és szeretném elmondani, miért.

Először is, felfedeztem, hogy a Biblia valós történelmi eseményeken alapszik. Tehát nemcsak a Bibliában olvashatunk Jézusról, hanem más történeti dokumentumokban is, mint pl. a római történetíró Plinius és Tacitus munkáiban, vagy a zsidó történetíró Josephus írásaiban. Mind utalnak Jézusra, a tanításaira és csodáira. Josephus még a feltámadásáról is ír! A Biblia a valós történelmen alapszik!

Magukat az evangéliumokat is szemtanúk írták le, úgy 35 évvel a történtek után. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy Márké volt az első az evangéliumok közül, amit kb. i.sz. utáni 60-as évek körül írtak. Tudva, hogy Jézus a harmincas éveinek az elején halt meg, sok embernek kellett még élnie a szemtanúk közül, akik saját szemükkel látták, fülükkel hallották az eseményeket. Ők mondhatták volna: „Ez nem így volt!”

Ketten a evangéliumok írói közül (Máté, aki az elsőt, és János, aki az utolsót írta) maguk is szemtanúk, sőt Jézus követői és tanítványai voltak. Aztán ott van Lukács érdekes esete, aki az evangéliuma elején leírja, hogy sokat tett azért, hogy meggyőződjön arról, amit leír, az valóban szemtanúk beszámolóján alapul. Magát komoly történészként mutatja be.

Most persze azt gondolhatod, hogy csak hazudott, hogy rávegyen embereket Jézus követésére, de miért hazudna egy olyan kérdésben, aminek ekkora jelentősége van? Ha azt állítod, hogy Jézus az igazság, miért alapoznád ezt egy hazugságra? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb korai keresztény nagy szenvedéseken ment át a hitéért, és sokakat meg is öltek érte. Az emberiség történetében sokan haltak meg olyan dolgokért, amikről kiderült, hogy nem voltak igazak, de vajon meghalnál valamiért, amiről eleve tudod, hogy nem igaz, hisz te találod ki?

A fő ok, amiért meg vagyok győződve arról, hogy a Bibliát komolyan lehet venni, és ami megváltoztatta a véleményemet, az Jézus Krisztus személye. Ahogy olvastam róla, ez a rendkívüli ember teljesen lenyűgözött. Olyan volt, mintha kisétált volna a lapok közül, egyenesen az életembe.

Szóval, ha van kérdésed Jézus Krisztussal kapcsolatban, ha érdekel, megbízhatsz-e a Bibliában, a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy fogod magad, és elolvasod valamelyik újszövetségi beszámolót, vagyis az egyik evangéliumot.

Ha pedig ezt megteszed, akkor ahogy nekem is, neked is lesznek kérdéseid. Javaslom, hogy keress egy Kereszt-kérdések sorozatot a közeledben, menj, és tedd fel őket! Minden kérdést örömmel fogadnak.

Nagyon örülünk, hogy többet szeretne megtudni a fenti kérdésről! Ez a rész igyekszik egy kicsit mélyebben megvizsgálni a témát, illetve szeretnénk további olvasnivalót ajánlani azoknak, akiket bővebben érdekel a kérdés.

Jézus a Biblián kívüli forrásokban.

Vaughan említette a zsidó történészt Josephus-t, aki többször is említi Jézust a „A zsidók története” című könyvében. Josephus Kr. u. 80 körül írta ezt a könyvét, Jézus halála után körülbelül 45 évvel, tehát még abban az időben, amikor még olyan emberek is életben lehettek, akik Jézust személyesen ismerték.

Egy részlet a könyvéből:

„Ebben az időben élt Jézus, ez a bölcs ember (…) aki csodákat művelt és tanította az embereket. És ámbár főembereink följelentésére Pilatus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik eddig szerették. Mert harmadnap feltámadt és megjelent közöttük [ez nem azt jelenti, hogy Josephus, hanem hogy Jézus korai követei hittek Jézus feltámadásában. És fontos megjegyeznünk, hogy néhányan úgy tartják, ezt a mondatot valaki más írta később]. S még ma is megvan a keresztények felekezete, amely róla vette a nevét.”

Vaughan Tacitus-t, a római történetírót is megemlíti, aki egyértelműen nem volt keresztény, ahogy a következő idézetből ki is derül). Így ír a „Korunk története” c. könyvében, Kr.u. 115-ben:

„Az, akitől nevüket vették, Krisztus, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus helytartó által halállal fenyített, de a pillanatra elfojtott átkos babona újra előtört, nemcsak Júdeában, e kárhozat eredő helyén, (…) hanem szerte a fővárosban is.”

Más szavakkal, nem bibliai, de Jézus korához közeli forrásokból szintén tudhatjuk, hogy Jézus létező személy volt, csodálatos dolgokat tett, kivégezték Poncius Pilátus helytartósága idején, „Krisztus”-nak nevezték, és azt állították róla, hogy feltámadt a halottak közül.

Ezek közül egyetlen forrás se „bizonyítja be” a kereszténységet! De megerősítik Jézusnak az Újszövetségben olvasható jellemzését, illetve hogy kétség kívül létezett az emberiség történetében egy ilyen nevű személy.

Újszövetség = Történelmi leírás?

Vaughan beszélt az Újszövetségben található evangéliumok történeti megbízhatóságáról is, Jézus bibliai életrajzairól. Érdemes megvizsgálni ezt a nagy jelentőségű kérdést részletesen is.

Az egyértelmű, hogy az evangéliumok írói történeti munkaként tekintettek írásaikra, és nem tündérmeseként. Lukács ki is emeli ezt evangéliumának bevezetőjében: „amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének” (Lukács 1,2)

Mindezek után elmondja, hogyan állította össze az evangéliumát: „magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked” (Lukács 1,3)

Majd leírja, miért állította össze írását: „hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.” (Lukács 1,4)

Azt állítja, hogy ő és a többi evangélium szerzője (Máté, Márk és János) úgy írták le a dolgokat, ahogy azok megtörténtek. Olvasás közben, egyre-másra szemtanúk által leírt apró részletekre bukkanunk. Két példa:

„Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt.” (Márk 4,38a) A vánkosnak nincs semmi jelentősége, de ezek azok a részletek, amikre egy szemtanú emlékszik.

„És amikor meglátták őt [Jézust, miután feltámadt a halálból], leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek.” (Máté 28,17) Miért említette meg, hogy voltak olyanok, akik még akkor is kételkedtek Jézusban, miután személyesen találkoztak vele feltámadása után, hacsak nem azért, mert valóban megtörtént eseményről írt? Hisz rossz fényt vet Jézus követőire!

Tehát az evangéliumok szemtanúk beszámolóin alapulnak: de ezek az evangéliumok vajon ugyanazok, amiket Jézus kortársai jegyeztek le? Nem változtatták meg az évszázadok alatt?

Nem állnak rendelkezésünkre az eredeti evangéliumok, amiket Máté, Márk, Lukács és János írt, de nagyon sok korai kézirat megvan. Ez azt jelenti, hogy összehasoníthatjuk őket (vagy legalább a szakértők, akik beszélik az ógörög nyelvet!), és ha valami apró másolási hiba van valamelyikben, az kiderül.

A legkorábbi kézíratok Kr.u. 125-ből származnak (tehát nagy valószínűséggel az eredeti írások másolatai). Az ezt követő évszázadokból körülbelül 24.000 korai kézirat lézetik. Érdemes ezt a számot összehasonlítani más ókori írásokkal. Homérosz Iliásza, amit Kr.e. 900 körül írtak, 643 megmaradt másolattal rendelkezik, és ezek közül a legkorábbi 500 évvel az eredeti után keletkezett. Mindezek ellenére senki sem vonja kétségbe a hitelességét!

Természetesen, mivel akkoriban még nem voltak számítógépek, a Bibliát kézzel kellett másolni. Erről talán azt gondoljuk: borítékolható, hogy előbb-utóbb valaki elrontja. De azok a személyek, akik a másolást végezték, erre képzett emberek voltak. Emellett, hívő emberek lévén, teljes elkötelezettséggel és odafigyeléssel végezték a munkájukat, hiszen hitük szerint Isten szavát másolták le.

És ha Istennel is számolunk…

Akkor elérünk a végső ponthoz. A Biblia, saját állítása szerint „Istentől ihletett” (2Timóteus 3,16), azaz magának Istennek a szava, és amit Ő hívott el embereket arra, hogy leírják. Ha pedig ez igaz, akkor logikus azt feltételezni, hogy az az Isten, aki képes volt az Ó- és Újszövetség ihletője lenni, arra is képes, hogy változatlanul megőrizze azt az évszázadok során.

Adjunk neki egy esélyt!

Gyakran az emberek anélkül hagyják figyelmen kívül a Bibliát, hogy valaha is elolvasnák. És ugyanezek az emberek gyakran meglepődnek, amikor mégis elolvassák. A legbölcsebb, ahogy Vaughan is mondja, ha nyitott szívvel elolvassuk. A legjobb kezdőpont pedig ehhez valamelyik evangélium. Ha szeretnénk egy próbát tenni, Márk evangéliuma a legrövidebb!

Erről a témáról még sokkal többet el lehetne mondani! Így ha valaki még mindig kíváncsi, vagy mélyebben érdekli ez a kérdés, néhány javaslat:

KATTINTSUNK a linkre, és olvassuk el Márk evangéliumát.

MENJÜNK EL egy Kereszt-kérdések sorozatra, ami végigvezet minket Márk evangéliumán, és bármilyen kérdést fel lehet tenni.

OLVASSUK EL a Jézus Dosszié című könyvet Lee Strobeltől (Harmat Kiadó, Budapest, 2010), ami mélyebben megvizsgálja az Újszövetség megbízhatóságát.

Angolul tudóknak ajánljuk: http://www.bethinking.org/bible