A kereszténység nem csak arra jó, hogy az embereket irányítsa?

Ez egy jogos felvetés – nem csak egy módszer a kereszténység, amivel az embereket irányítani lehet?

Az első, amit sajnos erről mondani lehet, hogy bizonyos mértékben ez igaz. Az egyház már 2000 éve fennáll, és bár sok jó dolog történt Krisztus nevében, de sajnálatos módon sok rossz is. Lehetséges, hogy életünk során mi is találkozunk olyan vallási vezetőkkel, akik bántóak vagy követelőzőek. A tény az: mind bűnösök vagyunk. Még a keresztények is, sőt néha különösen a keresztények, és Istennek sok tennivalója van még velünk.

És bár ez a helyzet, és a kérdés jogos, mi lenne, ha az irányítás szó helyett egy másikra gondolnánk: hatalom.

Mert – legyünk őszinték – nem kerülhetjük ki a tényt, hogy Jézusnak van hatalma. Úgy élt és szolgált és beszélt, mint akinek különleges hatalma van. Sőt, a legutolsó dolog, amit ezen a földön mondott ez volt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.”

Ahogy én látom – mindig lesznek felettünk, akiknek elszámolással tartozunk. Ott lesz a kormány, a családunk, intézmények, és még ha ezektől mind megszabadulhatnánk is, még mindig ott lesznek a barátaink, akiknek lesznek elvárásai felénk. Talán még egy „halk hang”, a lelkiismeret is ott él bennünk, ami megmondja egyes dolgokról, hogy jó vagy rossz.

Mindig tudni fogjuk, milyen érzés a „muszáj”. Mindig lesz valamilyen hatalom.

Úgyhogy én úgy döntöttem, ha valaki vagy valami mindig hatalmon lesz, akkor én Jézusra szavazok.

Jézus az, aki mindig jó. A problémánk részben az, hogy mindannyian voltunk már szemptanúi a hatalommal való visszaélésnek- de Jézus sosem tett ilyet! Ő sosem hibázik. Ő az egyedüli a világon, akinek teljes hatalma van, és ez nem rontja meg Őt teljesen, sőt, egyáltalán nem.

Ő az a király, akiről a Biblia azt mondja, hogy jó uralkodó. Értünk van, ha hiszünk benne, és nem ellenünk.

A lényeg: ha a kereszténység Jézus hatalmáról szól, akkor nem szólhat – vagy nem kéne arról szólnia, hogy másokat irányítunk.

Mindig lesznek elvárások felénk. Ha egy csoportban vagyunk, annak a csoportnak vannak adott szabályai. Ha egy családhoz tartozunk, ott is vannak bizonyos elvárások. Ugyanez igaz, ha Jézust követjük – vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tennünk, vagy ahogyan élnünk kell.

De ez nem manipuláció és nem zsarnoki hatalom. Jézus nem veszi el az agyunkat, nem kényszerít, hogy az akaratunk ellen cselekedjünk. Nem ilyen irányításról beszélünk.

Neki hatalma van a világ fölött, és mi keresztények azt szeretnénk, ha hatalma lenne az életünkben is. Mert ahogy mi látjuk, Jézus örömöt, szabadságot, kegyelmet és megbocsátást ajánl. Ha pedig mindez megvan Jézusban – és a mienk lehet, ha követjük Őt és bízunk Benne és abban, amit értünk tett a kereszten – akkor az ilyen hatalom valójában jó hír.