Én rendes ember vagyok, így nincs mitől félnem, nem igaz?

Biztos vagyok benne, hogy sok tekintetben tényleg rendes ember vagy. Biztosan fizeted az adót, jó és becsületes munkád van, adakozol. Talán még az idős néniket is átsegíted az úton.

Az a helyzet, hogy a legtöbbünk egészen tisztességes, normális és becsületes. De elég ez? Ez azt jelenti, hogy Isten beenged minket tökéletes országába, és minden rendben lesz?

Nos, az az aggasztó helyzet, hogy  csak akkor, ha a felszín alapján ítélünk.

Mert tudom, legalábbis magamról, hogy a sok jó dolog alatt számos kellemetlen dolog lapul – mint a harag, féltékenység, keserűség. Az összes jó közé keveredve vannak olyan dolgok, amiket szeretnék elrejteni, hogy senki se láthassa.

És van egy nagyszerű módszerem is erre! Összehasonlítom magamat másokkal (szerintem ezt mind eljátszottuk már). Azt gondolom magamban: „Lehet, hogy veszekedtem tegnap este, de legalább én nem tettem azt.” vagy: „Lehet, hogy azt mondtam neki, de legalább én nem voltam ott.”

Az egyetlen módja, hogy azt állíthassuk, mi rendes emberek vagyunk, ha másokhoz hasonlítjuk magunkat. És ez működik is – mert mindig van valaki, aki rosszabb nálunk, akire ránézhetünk, és azt mondhatjuk: „Igen, nem vagyok tökéletes – de azért nála sokkal jobb vagyok.”

Ha saját bíráink lennénk, talán ez rendben lenne. Ha csak a felszín alapján ítélnénk, akkor talán működne is.

De sajnos a Biblia más irányból közelíti meg az ügyet. Jézus azt mondta, minden titok lelepleződik, minden, ami rejtve van, kiderül, ami a sötétben van, azt a fény fel fogja fedni, és mindent, amit négyszemközt suttognak, a háztetőkről fogják kiáltani.

Azaz, Isten lát és hall mindent. Hát, ami azt illeti, így már egy kissé kevésbé vagyunk biztosak benne, hogy minden rendben lesz a végén.

Az a helyzet, hogy Isten tökéletes, és a menny is tökéletes. Akkor logikus, hogy csak tökéletes emberek mehetnek be. Ezért Jézus azt mondja, hogy ne egymáshoz hasonlítsuk magunkat, hanem Istenhez. Azt mondta: „Legyetek tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes!”.

Istenhez képest egyikünk sem tökéletes. Lehet, hogy sok tekintetben egész tisztességesek vagyunk, de nem vagyunk tökéletesek – és ez a lényeg. Ezért nem lesz minden rendben.

Akkor ennyi? Nincsen remény az olyanoknak, mint te meg én? Istennek hála, a Biblia mást mond.

Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket, akiknek segítségre van szükségük, és elvezesse őket a mennybe. Ő azt mondta, azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett”. Azért jött, hogy helyet biztosítson azoknak, akik tudják, hogy nem tökéletesek, nincsenek rendben, és segítségre szorulnak.

Amikor Istenhez hasonlítom magamat, tudom, hogy nem vagyok tökéletes, és nem érdemlem meg, hogy a mennybe jussak. Ezért olyan fontos nekem, hogy ismerjem és szeressem Jézust. Eljött és olyat adott nekem, amit sosem fizethetek ki, és sosem érdemelhetek meg. Helyet készített nekem a mennyben.

Na ezt nevezem én „tisztességes” megoldásnak!