Minek kell a gyülekezet?
Minek kell a gyülekezet? Ez egy nagyon jó kérdés, és rögtön tudok pár okra gondolni, ami miatt ez valakiben felvetődhet.
Valaki talán ezt gondolja: „Nem fogok tudni beilleszkedni – semmi közös nincs bennem a templomba járó emberekkel.” Vagy azt gondoljuk, ítélkezni fognak felettünk. Talán arra gondolunk, a többiek le fognak nézni a múltunk vagy a hátterünk miatt, vagy valami ilyesmi.
Először is arról, hogy nem fogunk tudni beilleszkedni: a Biblia azt mondja, hogy amikor Jézusra bízunk mindent, akkor része leszünk egy új családnak – Isten családja örökbe fogad. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a bátyánk, Isten pedig a mennyei, szerető, tökéletes édesapánk lesz. Ezzel egy olyan kapcsolat jön létre, ami sokkal erősebb és mélyebb mint bármi, amit el tudunk képzelni.
Ezért a gyülekezetek olyan emberekből állnak, akik között, bár a felszínen eltérőek, igazából mély és erős kapcsolat van. Egy olyan gyülekezetben, amelyik ezt megérti, olyan embereket fogunk találni, akik családként viszonyulnak egymáshoz – szeretni akarják egymást, és bármit megtennének a másikért.
Akár rossz, akár jó hetünk volt a munkahelyünkön, és szükségünk van valakire, aki bátorítóan átölel… vagy kell valaki, akivel megihatsz egy kávét, hogy kibeszéld magad… vagy kell valaki, aki főz neked valamit, mert még arra sincs erőd – a gyülekezetben olyan emberek vannak, akik mindent megtesznek egymásért, és úgy szeretik egymást, mint egy család.
Tudom, hogy ez azonban nem mindig így működik, és mint minden családban, itt is sokszor nehezen megy, és gyakran rosszul csináljuk. De még így is megvan az a csodálatos kötelék azok között, akik Jézusban bíznak, akik ezért mindannyian egy csodálatos család tagjai.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy el fognak ítélni minket, Jézus azt mondta, hogy ő nem azokért jött, akiknél minden tökéletes, hanem azokért, akik rájöttek, hogy az életük nincsen rendben; akiknek szüksége van a segítségére.
Néha úgy tűnhet, hogy a gyülekezetek olyanok, mint egy elit klub, ahol a tagok lenéznek mindenkit, aki nem tag. De Jézus azt mondta, hogy nekünk egészen máshogy kell látnunk a dolgokat. Azt mondta, hogy a gyülekezet olyan, mint egy lelki kórház. Ezt mondja Márk evangéliumában: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Azt mondja: „Nem az igazakat (akik azt gondolják, mindenük tökéletes) jöttem hívni, hanem a bűnösöket (akik rájöttek, nincs minden rendben).”
Arról beszél itt Jézus, hogy a keresztények olyan emberek, akik felismerték, hogy szükségük van lelki orvosra. A Biblia nyelvén ez azt jelenti, hogy mivel hátat fordítottunk Istennek, ezért lelkileg betegek vagyunk. Isten mégis eljött a világba Jézus Krisztusban, aki a leghatalmasabb lelki orvos, hogy megmentsen minket, és segítsen nekünk változni.
Ha ezt megértjük, akkor nem fogjuk lenézni a másikat, mert rádöbbenünk, hogy betegek vagyunk, akiknek szüksége van Istenre, ugyanúgy, ahogy mindenki másnak is.
De ezt nem mindig értjük meg a gyülekezetekben, és lehet hogyvelünk is megesett már, hogy megégettük magunkat és megbántottak minket egyházi közegben.
Ennek ellenére, saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy ismerek olyan gyülekezeteket, ahol az emberek megértették ezeket az igazságokat Jézusról – megértették, hogy Jézust és az ő tanítását kell előtérbe helyezni, hogy olyan közösség legyünk, mint egy család, amely tagjai szeretik egymást, és tudják, hogy lelkileg mind betegek vagyunk.
És egy ilyen gyülekezethez tartozni fantasztikus – egy olyan hely, ahol az emberek szeretik egymást, nem ítélkeznek egymás felett, és elismerik a hibáikat. Akármennyire nehéz és bonyolult néha, egy ilyen gyülekezetnek csodálatos tagja lenni.
Bővebben
Nagyon örülünk, hogy többet szeretne megtudni a fenti kérdésről! Ez a rész igyekszik egy kicsit mélyebben megvizsgálni a témát, illetve szeretnénk további olvasnivalót ajánlani azoknak, akiket bővebben érdekel a kérdés.
A egyes gyülekezetek között nagy különbségek vannak. Van, ahova több ezer ember jár, van, ahova alig páran. Van, ahol az istentisztelet egy óra sincs, van, ahol sokkal hosszabb ideig tart. De egy jó gyülekezet minden tevékenységének középpontjában a Biblia áll, mert a Biblia Isten szava. Az ilyen gyülekezet vendégszerető és barátságos az újonnan érkezőkkel, mert Jézus is így viszonyult az emberekhez.
Hogy pontosan mi történik egy gyülekezeti alkalmon, az gyülekezetenként változó, de ez a rövid rész igyekszik egy kis segítséget adni, mire számíthatunk egy ilyen összejövetelen, és hogyan kapcsolódhatunk be.
A Biblia bíztat minket, hogy énekeljünk az Úrnak, és adjunk „hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért” (Efezus 5,19-20). Ezért énekelnek az emberek a gyülekezetekben, még akkor is, ha máshol talán nem is (kivéve a zuhany alatt).
Érdemes tudni:
Nem muszáj énekelni. Elég, ha csak állunk (ha mindenki feláll az éneklésnél), odafigyelünk a szövegre, és elgondolkodunk azon, amit Istenről mondanak.
Imádság
Ahogy Jason is mondta, az egyik legjobb dolog abban, hogy Jézus követői vagyunk, hogy Istent „Atyánknak” szólíthatjuk, és úgy szólhatunk hozzá, mint tökéletes, mindenható és mindig szerető édesapánkhoz. Ez az imádság lényege, és ezért kezdődik ezzel a leghíresebb imádság, amit Jézus tanított első követőinek, „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy” (Máté 6,9).
Ha ezt megérjük az imádkozással kapcsolatban, akkor nem meglepő, hogy a keresztények szeretik ezt gyakorolni, ha együtt vannak. Általában a lelkész szokott imádkozni az istentiszteleteken, de arra is van példa, hogy mások is bekapcsolódnak. Ha egyetértünk azzal, amit elől mondanak, a végén „áment” mondhatunk rá, ami lényegében annyit jelent „egyetértek”. De persze itt sem kötelező csatlakoznunk, csak ha szeretnénk.
Bibliaolvasás és igehirdetés
Mivel a Biblia „Istentől ihletett”, vagyis Isten által készült (2 Timóteus 3,16 – a Biblia megbízhatóságával kapcsolatban bővebben olvashatunk az erről szóló kérdésnél), a jó gyülekezetekben minden alkalmon olvasnak fel belőle egy vagy több szakaszt. Amikor ez történik, érdemes feltennünk magunknak az alábbi kérdéseket:
- Ebben a szakaszban mit mond a Biblia Istenről?
- Mit árul el a Biblia rólunk, emberekről?
Egy jó gyülekezetben mindig van Biblia-magyarázat (másként prédikáció vagy igehirdetés. Miért is hívnák ugyanúgy mindenütt?). Valaki beszél egy (vagy több) Biblia szakaszról, amit előtte felolvastak, és rámutat arra, mit mond nekünk Jézusról: ki ő, miért jött, és mit jelent ez ma a számunkra.
Ha a székeken vagy a padokban vannak Bibliák, vagy ha a felolvasott igeszakaszt kinyomtatva megkapjuk, érdemes a magyarázat közben magunk előtt tartani, hogyan következik a bibliai részből az, amiről az igehirdető beszél.
Amikor befejezte, érdemes végiggondolni a következőket:
- Hogyan lehetne egy mondatban összefoglalni az igehirdetés lényegét?
- Volt benne valami, ami segített egy kicsit jobban megérteni, kicsoda Jézus?
- Van-e valamilyen kérdésünk a hallottakkal kapcsolatban?
Adakozás
Sok gyülekezetnél van alkalom arra az istentiszteleten, amikor lehetőséget adnak az adakozásra azoknak, akik rendszeresen járnak oda. Érthető okokból ennek az összegnek egy része a gyülekezet fenntartására megy el: alkalmazottak fizetésére, közműre és egyéb költségekre, míg másik része mások támogatására (pl. szegény országokban élő keresztényekére itthon és külföldön).
Ha valaki most kapcsolódott be, fontos, hogy ne érezzen semmilyen kényszert az adakozásra. Senki se figyeli, vagy tartja azt nyilván, mennyit adakozunk! A gyülekezetek legfontosabb feladata, hogy segítsenek végiggondolni, Jézus életének mi köze van a mai emberek életéhez, és nem az, hogy pénzt gyűjtsenek.
Úrvacsora
Vannak gyülekezetek, ahol hetente gyakorolják, másutt ritkábban. Dióhéjban ilyenkor a keresztények egy falat kenyér esznek, és egy korty bor magukhoz vételével emlékeznek arra, hogy Jézus teste (kenyér) megtöretett, és a vére (bor) kiöntetett, amikor meghalt a kereszten. Csodálatos emlékeztető ez arra, hogy Jézus halála azt jelenti, örök életet ajánl azoknak, akik elfogadják őt Uruknak, és megváltójuknak.
Az úrvacsora megvalósítása egyházanként eltérő. Van, ahol a gyülekezet tagjai felsorakoznak a templom elején, és ott veszik át a kenyeret és a bort. Máshol körbeadják a sorok között. Ha még gondolkodunk, és nem érett meg bennünk a döntés, hogy rábízzuk életünket Jézusra, csak annyit kell tennünk, hogy a helyünkön maradunk, vagy továbbadjuk a kenyeret és a bort (anélkül, hogy bármit is mondanánk).
Senki sem fog figyelni minket vagy foglalkozni ezzel! Jellemzően az úrvacsora az igehirdetés után következik, így lehetőségünk van ez idő alatt végiggondolni az elhangzottakat.
Az alkalom után
Ha újak vagyunk, az istentisztelet után lehet, hogy egy kicsit feszélyezetten érezzük magunkat. Ahogy Jason mondta, a gyülekezet olyan, mint egy család, így az egyes tagok beszélgetésekbe kezdenek, felkeresik az ismerőseiket. Ha a helyünkön maradunk, jó esély van rá, hogy valaki elég hamar észreveszi, és szóba elegyedik velünk, vagy akár odamehetünk valakihez, és megszólíthatjuk azzal, hogy újak vagyunk a gyülekezetben.
Persze azonnal haza is mehetünk, ha ahhoz van kedvünk!
Amiről nem szól a gyülekezet
Ahogy Jason is mondta, a gyülekezet egyfajta családi összejövetelre is hasonlít, ahol olyan emberek találkoznak, akiknek Jézus a testvérük és az Isten az Atyjuk. Lelki kórházhoy is hasonlítható, ahová olyan emberek járnak, akik tudják, hogy nem tökéletesek, de ahol emlékeztetik őket, hogy ha bíznak Jézusban, a bűneikre bocsánatot kapnak, és örök életet nyernek Isten Országában. Lehet, hogy első alkalommal egy kicsit szokatlan az egész, de megéri eljönni.
Erről szól tehát a gyülekezet. Fontos viszont megemlíteni, miről nem. Nem a gyülekezeti alkalmak látogatása miatt fog minket Isten szeretni, é nem ezért fogja megbocsátani a bűneinket vagy helyet adni az ő örök Országában, miután meghalunk.
Istennek nincs egy olyan listája, amin kipipálja, hogy eleget járunk templomba, és így beenged a mennybe. Attól, hogy gyülekezetbe jár valaki, még nem lesz Isten családjának a tagja.
Annak, hogy ennek a családnak a tagjai legyünk, és helyet kapjunk az ő Országában, semmi köze sincs ahhoz, amit mi teszünk. Arról szól, hogy felismerjük, kicsoda Jézus – Király és Isten Fia – , és hogy miért jött: hogy meghaljon értünk és helyet biztosítson nekünk a mennyben.
Jézus egyik közeli barátja, az evangélium író János így fogalmazta ezt meg: „Akik pedig befogadták [Jézust], azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (János 1,12a).
Viszont a gyülekezetbe járás remek lehetőség arra, hogy elgondolkozzunk azon, kicsoda Jézus, és hogy eldönthessük, „befogadjuk-e” őt az életünkbe. Ha még nem fordultunk meg gyülekezetben, vagy már nagyon sok éve annak, hogy utoljára voltunk, a javaslatunk:
ADJUNK NEKI EGY ESÉLYT – keressünk egy jó gyülekezetet a közelünkben a honlapon a „Sorozat a közelben” ikonra kattintva.
MENJÜNK EL egy Kereszt-kérdések sorozatra egy közeli gyülekezetbe. Ez nagyszerű lehetőséget ad az ismerkedésre gyülekezeti tagokkal, illetve olyan emberekkel, akik hozzánk hasonló cipőben járnak. A „Sorozat a közelben” menüpont ebben is a segítségünkre lehet.