Kategória archív: Kereszt-kérdések

Kereszt-kérdések, ahogy én látom…

Régóta szerettem volna tanúbizonyságot tenni arról, hogyan tett csodákat az életemben Isten, ezért örültem a felkérésnek, hogy fogalmazzam meg, mit is jelentett nekem a Kereszt-kérdések sorozat.

Ha nagyon röviden kellene megfogalmaznom, akkor ezt mondanám: evidenciákra találtam.

Hosszú történet, talán egyszer megírom valahol, de most megpróbálom röviden megfogalmazni:

Átlagos ateista családban születve, mindenféle keresztény gondolatoktól mentes életem volt 14 éves koromig. Akkor, nem tudtam minek köszönhetően, teljesen magamtól elkezdett foglalkoztatni Isten. Végigmentem a katolikus vallás szerinti állomásokon (keresztelés, első áldozás….), hittanra jártam, cserkész voltam. Tartott ez a serdülő korig, de aztán tévúton voltam. Nem tagadtam továbbra sem Isten létezését, de nem jártam tovább az útján.

Visszanézve, életem első fele az átlagosnál sokkal nehezebbre sikerült, rajtam kívülálló dolgok miatt, de valahogy ember maradtam, sőt erősödtem a terhek alatt. Aztán jött életem szerelme, akivel ugyancsak súlyos helyzeteket kellett átélnünk, ugyancsak rajtunk kívül álló okok miatt.

Pontosan 12 évvel ezelőtt, a templomi esküvőnkre készülve, elkezdett a Szentlélek dolgozni bennünk. Eljárogattunk vasárnaponként az istentiszteletre, de azért nem „szakadtunk bele” az erőfeszítésbe. Közben kezdtük érezni, hogy a gondok egyre nehezebbek, egyre több a zárt ajtó, hiányzott valami belőlünk. Tele voltunk kérdésekkel, amikre nem tudtunk kitől válaszokat kérni. Ekkor hallottunk a Kereszt-kérdések sorozatról, amire én nagyon szívesen mentem volna, de megvallom őszintén, féltem, hogy a férjem nem nyitott rá. Legnagyobb meglepetésemre, örömmel csatlakozott az ötlethez, így elmentünk. Rettenetesen izgultunk, féltünk, hogy kiderül mennyire tudatlanok vagyunk és hiányos a lexikális tudásunk a többiekéhez képest.

De nem így volt: itt válaszok vártak, magyarázat, megértés, szeretet….

És itt jön a lényeg – megértettük miről is szól Jézussal élni: ez lett életünk alap-evidenciája.

Ez egyértelmű dolgokat jelent, amik vitathatatlanok, amik eddig is végigkísérték az életünket, csak nem vettük észre, pedig ott voltak az orrunk előtt.

És egyértelmű lett a vasárnapi istentisztelet, egyértelmű a napi bibliaolvasás, a napi hálaadás, és még sorolhatnám mennyi minden lett egyértelmű, mióta a Kereszt-kérdések sorozaton megértettük a lényeget!!

Azután másodszor is végigjártuk a sorozatot, ezúttal már vittük magunkkal a keresztlányunkat is…

A Kereszt-kérdések hatására konfirmáltam, és remélem, majd a férjem is fog.

Mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot, akinek kérdései vannak. És higgyétek el: nincsenek rossz kérdések!

Csizmadia Anita

(Kereszt-kérdések sorozat, Budapest-Szemertelepi Református gyülekezet, 2016)

 

 

Kereszt-Kérdések személyes beszámoló

Megelőzően, hogy elkezdtem volna járni a Kereszt-kérdések órákra, rengeteg negatív élményben volt részem egyszerre. Ennek hatására rossz gondolataim támadtak, habár mindössze 21 éves vagyok. Két hétig fel-alá járkáltam Budapest utcáin, emésztve magam, okolva a világot, magányosan.

Előtte sose érdekelt a vallás, a lelkem üdvössége, a Biblia vagy legfőképpen Isten. Aztán a sokadik napi bolyongás után, mikor már kezdett eluralkodni felettem teljesen a kétségbeesés, egy padon ülve rákerestem a Biblia tanításaira az interneten, – magam sem tudom megmagyarázni a miértjét – és olvasgatni kezdtem. Mikor már a sokadig versen voltam túl, azt éreztem, hogy ideje megtalálnom az életem értelmét és célját, hiszen kizárt, hogy erre lettem teremtve.  Azt gondoltam, hogy talán itt kellene kezdenem valahol, a hitnél. Nem egészen 10 percre rá, hogy ezt eldöntöttem, megkeresett telefonon a Keresztanyukám, hogy nem lenne-e kedvem csatlakozni egy 10 hetes Kereszt-kérdések „tanfolyamhoz”. Mivel éreztem, hogy talán innentől valami igazán fantasztikus és új kezdődhet el velem, rávágtam, hogy PERSZE!  Akkor és azóta tudom, hogy ez nem a véletlen, hanem Isten csodálatos terve volt, amelyet Krisztus által kaphattam meg.

Mindig azt éreztem, hogy sehova se illek, nem tartozom sehova se igazán. Életem során többen első ránézésre negatív következtetéseket vontak le Rólam,  pedig azelőtt egy szót se beszéltek velem.  Itt, a gyülekezetemben azonban az első perctől kezdve otthon éreztem magam, biztonságban. Nem éreztem magam feszélyezve egy pillanatra se. Szabadon kérdezhettem és véleményt nyilváníthattam, és ennek csak pozitív következményei lettek. Tudták, hogy egyelőre csak ismerkedem „Krisztus” gondolatával, mégse próbáltak meggyőzni saját nézeteik igazságáról, ezzel engedve, hogy saját magam döntsem el, melyik utat választom.

A 10. hét végére el tudtam dönteni mit szeretnék, vagy ami a legfontosabb: KIBEN HISZEK. A számomra legfontosabb kérdésre pedig megkaphattam a választ Jézus Krisztus által.

Az elfogadás folyamata hosszabb idő, de azt gondolom, hogy ez az az Út az ember életében, amit érdemes és élvezet végigjárni, hiszen mára sokkal gazdagabb lettem vele, Isten által. Érzem, hogy van miért / Kiért felkelni, hiszen tudom, én is egy csodálatos isteni terv része vagyok. A hátralévő napjaimat nem kell magányban töltenem, hiszen Istenhez mindig szólhatok, Krisztusnak hála, és tudom, ha hitemhez tartom magam továbbra is, akkor Isten is megtart engem abban a jóban, amiben döntésem óta is tart, és Jézus által lelki üdvösségem is biztonságban tudhatom.

Vámos Rebeka