Jó szívvel ajánlom a Kereszt-kérdések címen megjelenő sorozatot minden gyülekezet figyelmébe. Sajátossága abban áll, hogy a sorozat középpontjába a keresztyénség alapvető kérdéseit állítja, mely kérdéseket valóban újra meg újra szükséges minden keresztyén közösségnek végiggondolnia és megtárgyalnia. Azt kívánom, hogy mindazok, akik ezt a sorozatot is beállítják a gyülekezeti munkába, maguk is, mint vezetők, tovább mélyüljenek és épüljenek hitükben, s egyúttal segítsék a résztvevők öntudatos hitének növelését.
A próféták, Jézus, az apostolok, a reformátorok a maguk korában kulturális szempontból érthetőek voltak. Ma az egyház hazánkban „gettóban” van, tanácstalan, érthetetlen belső nyelvet beszél, a ma emberéhez nehezen jut el. A „távolság” leküzdéséhez ad nagyszerű segítséget a Kereszt-kérdések kiadvány, amely jézusi, vagyis összetettségében is egyszerű, érthető, evangéliumi, igaz és aktuális.
„Ez a sorozat hidat épít a Szentírás, mint Isten igéje és a „posztmodern” ember között. A Bibliához ragaszkodva, de egyszerűen, újszerűen, teológiailag megalapozott és mégis nagyon gyakorlati módon teszi érthetővé Isten Kijelentését, Jézus személyét és váltságművét. Jó kérdésekkel segíti önálló véleményalkotásra a résztvevőket, és ügyes, rövid magyarázatokkal teszi világossá a mai embernek ismeretlen részleteket is. – Sokakban fogja felébreszteni a Biblia, s azon keresztül a mi Megváltónk megismerése utáni vágyat.”
A Kereszt-kérdések a legjobb felkészítő anyag, amivel az elmúlt húsz év során találkoztam.
A következőt értékelem a legjobban ebben az anyagban: őszinte, és nem rejteget semmit. Nem árul zsákbamacskát, hanem szemébe mondja az embernek az igazságot. És annak mutatja be Jézust, aki Ő valójában – a Márk evangéliumában elénk tárt kép alapján.
A Bp. Fasori gyülekezetben ez év tavaszán rendeztük meg először a sorozatot. Lelkésztársam örömmel számolt be a korábbi gyülekezetükben átélt jó tapasztalatairól. Kíváncsian, de az újdonság miatt egy kis tartózkodással és némi izgalommal vártam a szokatlan formában történő evangélizációt. A mintegy 30 jelentkező fele szinte teljesen „kivülálló” volt, másik fele a gyülekezetből verbuválódott. Az egyszerű vacsorák barátságos ismerkedés lehetőségét adták. Hamarosan kiderült, hogy az előadások ugyanazt a kihívást jelentik a szolgálónak, mint amikor igehirdetést tart „normál keretek” között. Meglepett az előadások gazdag anyaga és mélysége. Nagyon jó, ahogyan Jézust bemutatja. Nem is gondoltam, hogy Márk evangéliumában ilyen sokoldalúan felfedezhető Jézus isteni volta. Jó az is, ahogy a bűnt, mint „lázadást” adja elénk a tanítás. Nem hogy nem keni el az üdvösség-kárhozat kérdését, hanem igen biblikusan és érthetően – ugyanakkor nem erőszakoltan – döntés elé állítja a hallgatót. A nagyobb létszám miatt 5 csoportot is alakítottunk, ez 10 csoportvezetőt jelentett. A vacsorakészítőkkel és lelkipásztorokkal együtt sokunk számára adott szolgálati lehetőséget. A csoportok együtt dolgozták fel az anyagot és a foglalkozások után mód nyílt közvetlen beszélgetésekre is. Eredmény? Isten látja igazán, ami a lelkekben végbe ment. Többen jelentkeztek a felnőtt konfirmációra a tanfolyam után. Senki nem maradt érintetlen. A résztvevők nagy része azóta is ige-közelben él. Arra a döntésre jutottunk, hogy évente kétszer megrendezzük a tanfolyamot, amely mintegy bevezető evangélizációja a felnőtt konfirmációs tanításnak. Igaz, hogy a vasárnap este 6-8-ig tervezett alkalmakra már ½ 5-től folynak az előkészületek és este 9 óra, amikor rendben és csendes imaközösség után elhagyhatjuk a termet. Mégis megéri, mert az apostol igéi erősítenek: „Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” / 1 Kor 9 , 22 /.
Hálával és köszönettel van tele a szívem, mert csodálatos megtapasztalni az Úr útmutatását, egyértelmű és világos válaszát imáinkra. Nagyon hosszú ideig és kitartóan imádkoztunk azért, hogy milyen bibliaórát, bibliaiskolát, vagy sorozatot indítsunk a gyülekezetünkben ahhoz, hogy jobban el tudjunk mélyülni hitünkben, ahol jobban meg tudjuk ismertetni Isten örömüzenetét, és személyes kapcsolatunk is épül Jézussal. Ekkor – 2 évvel ezelőtt – kaptuk kézhez a Kereszt-kérdések anyagát, és azonnal el is indítottuk a sorozatot a gyülekezetben. 2008-ban 28-an, 2009 őszén 32-en hallották meg a hívó szót, és voltunk- vagyunk készen arra, hogy vasárnap délutánonként tanuljunk. A tanulásra vágyó résztvevők között vannak fiatalok és idősek, gyakorló gyülekezeti tagok és keresők. Az első év anyagának átvétele után, sok-sok beszélgetés, imaközösség és a feladatokban történt elmélyedés után eljutottunk oda, hogy a testvérek rendszeres ideolvasó, imádkozó és bizonyságtevő gyülekezeti tagokká váltak. Jó volt hallani: „most már értem az összefüggéseket”, „Isten meghallgatta az imámat, megértettem a választ, ma nekem szólt az Ige” „szeretném egyre jobban megismerni Jézust, és szerinte élni”. A „második évesekkel” mi most Pál apostol Galatákhoz írt levele alapján tanulunk, hogy a Kereszt-kérdések által nyert hitigazságokat a gyakorlati hívő életünkben még jobban tudjuk hasznosítani, és így bevárjuk az elsősöket, azért, hogy együtt folytathassuk a következő sorozatot. Ősztől újabb „elsőseink” lesznek.
Idén januárban (2010) hirdettük meg másodszor a sorozatot a gyülekezet érdeklődő tagjainak, valamint ide hívtuk meg a felnőtt keresztelésre, konfirmációra jelentkezőket. Az előadásokat én mondtam el, a beszélgetések három csoportban folytak. A csoportokban voltak régi gyülekezeti tagok, akik szerettek volna nagyobb ismeretre szert tenni. Voltak olyanok, akik 1-2 évvel ezelőtt felnőtt keresztséggel, konfirmációval csatlakoztak a gyülekezethez. Őket mintegy „második fordulóra” hívtuk meg. És voltak, akik most készültek keresztségre, konfirmációra. A csoportbeszélgetéseknél derült ki, hogy milyen sok kérdés van az emberekben, és egyszerűen nincs hol választ kapjanak! Rengeteget kérdeztek, a feldolgozott igeszakaszokkal kapcsolatosan is, de más, – szó szerint keresztkérdések is felmerültek. Igen izgalmas volt Isten jellemének egyre gazdagabb kinyílása közben az Ő szeretetének érthetetlensége! „Ha megölik küldötteit, akkor miért küld még mindig?! Ez nem kegyetlenség a küldöttekkel szemben?” – kérdezte az egyik résztvevő a gonosz szőlőművesek példázata kapcsán! A kiscsoportokban folyamatosan egyre nyíltabban lehetett beszélgetni. Kiderült gyorsan, hogy nem szégyen valamit nem tudni, nem érteni. Sőt azt is megvallhatja valaki, hogy valamit nem tud elhinni, elfogadni az elhangzottakból, míg egyfajta tisztelet övezte azokat, kik meglevő, vagy ébredő hitükről tudtak bizonyságot tenni.
Nem könnyen vágok bele új dolgokba, pedig már – bizonyos részleteket leszámítva – az „alfa kurzus” is tetszett, amikor hallottam róla. A Kereszt-kérdések füzeteit már tavaly tavasszal megvásároltam, és a 2008. évi munkatervünkben is szerepelt. Visszatartottak mégis az ilyen gondolatok: kell-e újabb gyülekezeti alkalom, csak azért, hogy kipipáljuk, ezt is megpróbáltuk? Talán még az elsőre egy páran eljönnek, de azok is csak a „megrögzött” templomba járók közül. Nem éri meg ezért ekkora felhajtás, költség és munka a vacsorával… Végül úgy döntöttem, nekivágunk a bibliaóra időpontjában, legalább lesz egy alaplétszám, és tíz héten keresztül a szolgálattal lesz elfoglalva a csapat. Megszégyenültem kicsinyhitű várakozásomban: a dolog megmozgatta a bibliaórásokat, és másokat, akik arra nem is jártak a gyülekezetből, kenték a szendvicseket, terítettek, tálaltak, mosogattak – és hívogattak. Most a hetedik alkalom után vagyunk. Az állandó harminc fő körüli létszámból mintegy tíz főt nem is ismertünk eddig, ők most hallják először az evangéliumot, és ismerkednek közösségünkkel. Értük biztosan megérte megszervezni a Kereszt-kérdéseket.
Az elmúlt év őszén indítottuk gyülekezetünkben a Kereszt-kérdések című sorozatot. Ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani azokkal, akik élni kívánnak e sorozat adta lehetőségekkel. Félelmeim: Őszintén szólva, voltak. Elsősorban az érdeklődés hiányától tartottam. Sokszor próbálkoztam hasonló jellegű alkalmak bevezetésével, ám az érdeklődők száma hamar 2-3 főre apadt. Riasztott a késői időpont is. A tapasztalat szerint a félelem és a kényelmesség sokakat visszariaszt. Volt bennem némi fenntartás a közös vacsorával kapcsolatban is. Amerikaias fogást éreztem benne. Kétségeim voltak afelől is, hogy az önálló munka /házi feladatok készítése/ vonzó lehet a mai ember számára. Sok-sok imádság és igei buzdítás után kezdtük el az előkészítő munkát. Elküldtük a tájékoztatót és a meghívókat, plakátokat ragasztottunk. A sorozat biblia- és imaóráink témája lett. Ezen kívül hosszú időn át az istentiszteleti hirdetésben készítettem elő a híveket az alkalmakra (mi a sorozat témája és célja, miért érdemes eljönni?). Több, mint harminc ember jelentkezett, lemorzsolódást nem tapasztaltunk. Három csoportot indítottunk. Két csoport olyanokból állt, akik gyülekezetünk rendszeres igehallgatói. Nagy lelkesedéssel vettek részt az alkalmakon. Bátran-, mert a légkör oldott és testvéri volt- tettek fel kérdéseket és mondták el igei látásukat egy- egy témával kapcsolatban. A gyülekezet lelkésze számára ez rendkívül tanulságos és sokszor örvendetes volt. Egy csoportba tömörültek a gyülekezethez nem régen kapcsolódók, valamint azok, akik eddig nem jártak templomba valamilyen ok miatt, de kiderült róluk, hogy igen komoly lelki kérdéseik vannak. Mondanom sem kell, hogy ők voltak a leginkább aktívak. Soha nem volt elég az idő, csak úgy záporoztak a jobbnál jobb kérdések. Többen eljutottak a komoly döntésig, vagy az ahhoz közeli helyzetig. A fehér asztal is igazi közösségformáló áldás volt. A munkatársak érett bölcsessége által minden alkalom a kívánt lelki mederben maradt. A sorozat anyagát illetően elmondhatom, hogy nagyon jól átgondolt, lelkileg komolyan kiérlelt, nagyon jól ismeri a mai ember gondolkodását és szókincsét. A Kereszt-kérdések sorozatot Urunk gazdagon megáldotta. Nyilvánvalóvá lett, hogy van lelki igény az élet nagy kérdéseinek biblikus megértése, és a közösség lelki megélése iránt. Ez igaz mind a keresőkre, mind pedig az érett hitű gyülekezeti tagokra nézve. A sorozat sokak érdeklődését felkeltette és jelentkeztek az ez évben újra induló őszi alkalmakra. Az eddig járók pedig kifejezték igényüket a folytatás iránt, szinte teljes számban. Erre az alapra helyezzük a legközelebb induló gyülekezeti munkásképző sorozatot, amelyet a nyár elejéig szeretnénk befejezni.
Ilyen jellegű sorozatról nem nagyon hallottam 2008. nyaráig, leszámítva az Alfa kurzust, amikor hozzám is eljutott a Szentírás Szövetség meghívója, a budapesti bemutató konferenciára, ahol a sorozat megalkotói mutatták be a Kereszt-kérdéseket. Előzőleg fenntartásaim voltak az angolszász területről érkező teológiai irányzatokkal, vagy a gyülekezet építést célzó különböző lehetőségekkel szemben. Mégis elmentem a konferenciára, – mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok alapon – mert azt láttam, hogy szükség van a gyülekezet építés terén új módszerekre is. Valahogy a cím vált számomra vonzóvá. Ott, ahol a Keresztről lehet beszélgetni, az lehet, hogy sokaknak bolondság, de nekünk Istennek ereje. Részt vettem tehát sokadmagammal a konferencián, de magának a sorozatnak a kipróbálására még jó ideig nem kerülhetett sor, mert éppen akkor vitt tovább az Úr egy másik gyülekezetbe, ahol egyelőre az ismerkedés időszakában erre nem nyílt mód. Itt a missziói bizottság 2010. decemberében határozta el, hogy az idén, kora tavasszal végre belevágunk a Kereszt-kérdések sorozatba. Sokat imádkoztunk azért, hogy ne hiábavaló legyen, és úgy látjuk, nem is lett az. Nagyon hamar kialakult, hogy kik lesznek benne az előkészítő és a levezető csoportban. Személyes igényem volt, hogy az előadásokat ne egyedül tartsam. Két presbiterünk vállalta is, hogy ha nem is annyit, mint én, de két-két előadást megtartanak. A jelentkezések összesítésénél körvonalazódott az is, hogy legalább öt kiscsoportot kell szerveznünk, akiknek szintén munkatársak lettek a vezetői. Természetesen együtt készültünk a sorozatra. Visszahallgattuk a 2008-as konferencia hanganyagát, előre megbeszéltük a kérdéseket, illetve a válaszokat. Aztán elindult a sorozat. És itt most nem is annyira a résztvevők érdeklődését szeretném kiemelni, hanem a munkatársi közösség fejlődését, ahogy hétről-hétre egyre jobban összekovácsolódott a csapat, a szolgálatban, az együtt imádkozásban. Még nem látjuk, hogy a résztvevőkben mit végzett el Isten ez által a sorozat által, de az már most látható, hogy ez a tíz hét bennünket (hat-hét ember) Istenhez és egymáshoz is közelebb vitt. Jó volt hallani egy-egy alkalom után a munkatársak szájából, hogy „végre szolgálhatunk ilyen módon is”, és „öröm szolgálni”. Bátorítanék tehát mindenkit arra, hogy érdemes megszervezni ezt a sorozatot. Időigényes, sok energiát és odafigyelést kíván, de megéri.
Az elmúlt hónapokra ha visszanézek, egyfajta ujjongó hálaadás tölt el. Hálaadás Isten csodáiért. Hálaadás az élő Isten felé, aki Szentlelke és Igéje által közöttünk jár, bennünk él, és hatalmasan munkálkodik. Egyszer csak azt vettük észre, hogy egyre több és több ember szíve nyílik meg Isten felé, és kezdi el keresni Őt. Ki nyomorúságában, ki pedig kiváncsiságában, Isten által vonzva. És Isten ezeket a kereső embereket egy csapatba terelte össze márciusban, amikor is elkezdődött a Kereszt-kérdések sorozata. Miközben hallgattuk az előadásokat, egyre több kérdés fogalmazódott meg a szívekben, amiről egyre bátrabban és őszintébben tudtunk beszélgetni. És jöttek azok a bizonyos csodák. Egyre hosszabbak lettek a hétfő esték. Aztán a hétfő esték sem voltak elegendőek, jöttek a személyes beszélgetések. Sok szív talált haza az Atyához. Sok szív értette meg, ki az a Jézus, miért halt meg a kereszten, és hogy milyen jó dolog az Ő megváltott gyermekeként az Ő nyomdokaiba szegődni! Voltak örömteli felismerések, voltak csodálatos szabadulások, amelyek után elkezdődhetett az igazi élet—Jézussal.
Három hete fejeztük be az ötödik Kereszt-kérdések sorozatot a gyülekezetünkben. Minden egyes alkalommal nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, különösen az előadásokkal kapcsolatban, és arra vonatkozóan, hogy mindenki úgy érezte, itt bátran feltehetnek bármiféle rázós kérdést, anélkül, hogy bárki is furcsán nézne rájuk. Az öt sorozat eredményeképpen többen hitre jutottak, voltak olyanok, akik egy vagy több újabb lépést tettek Jézus Krisztus felé, de olyanok is, akik már hívő emberként jöttek, de hasznosnak érezték, hogy hitük alapelemeit újra végiggondolják. Egy másik gyümölcse a sorozatoknak, hogy 3 újabb bibliakört is be tudtunk indítani a gyülekezetben. A Kereszt-kérdések úgy mutatja be az evangéliumot, hogy még azok számára is érthető, akik semmit nem tudnak a keresztyénségről. Segít abban, hogy a résztvevők maguk is olvassák a Bibliát, és megértsék annak üzenetét. Jó alapot szolgáltat az egészséges, élő hithez. Ezért használom a gyülekezetünkben a Kereszt-kérdéseket, és ezért ajánlom szívből másoknak is ezt az anyagot.
A Kereszt-kérdések sok keresztyén ember számára nyújtott segítséget és új lendületet már eddig is az evangélizációban. A sorozat megfelelő érzékenységgel kezeli a nem-hívők által felvetett ellenvéleményeket, félelmeket és a keresztyén hittel kapcsolatos félreértéseket, tiszteletben tartva az őszintén kifejezett kétségeket és kérdéseket.
Úgy gondolom, hogy a Kereszt-kérdések sorozat rendkívül hatékony és kiváló eszköz az evangélizációban, ezért nagyon örülök, hogy olyan gyorsan terjed a híre, és egyre több országban használják!
